szeibert imre blogja

(a törzs)

apa arcán zöld a szőr, ritkán borotválja.
penészvirág, becézgeti néha anya, penész-
virág. apa minden szombaton mohikánnak
látja magát, szerdánként irokéznek. ritkuló
üstökén viszont minden nap idegen tollak.

a vasárnap mindig a pihenésé. apa szabad-
időruhában toporog a csukott hűtő előtt,
óvatosan nyúl bele, mintha begyógyult műtéti
heget nyitna meg újratárgyalás után. bírja anya
támogatását, nővérem hallgatólagosan egyetért.

csak én tudom, hogy apa ilyenkor túlhalad
a házunktól nem messze eső néma tározókon,
s egészen az építési területig megy, ami az ő
idejében parkként szolgált. meszeszsákon trónol,
arcára hintőport szór, maga köré ülteti a romlott

ételeket, és pöffeszkedve hallgatja, ahogyan
kvalitásait dicsérik ez alkalomra gründolt szövet-
ségesei. egyszer szögbe lépett, alig bírt haza-
vánszorogni. otthon aztán azzal viccelt, csapdába
ejtették, de valami ügyes hazugsággal kivágta

magát. apa bőre kék, mint az ég. múltkor
kiolvasztotta az üres hűtőt, hogy megsétáltassa,
de amikor megemelte, beleroppant a törzse.
nővérem kuncogott, anya úgy tett, mint aki
semmit se vesz észre. néma volt, mint egy tározó.

ketchupot locsolt az utolsó szelet kenyérre.