(nem az én)
szemezek a nővéremmel, a tekintete
éles, akár a késpengék abban a másik
katalógusban, amit csak titokban
nézegethetek a végén látható meztelen
nők miatt. nővérem mintha incselkedne
velem, takarodj, taknyos, nézd meg,
mit hagytál a vécén, rakjál rendet
magad után, szaros, edd meg a kenyér
belsejét is. nővérem tekintetétől
elszégyellem magam, mint aki befosott,
vagy az autóbuszon hirtelen fölállt
a farka. lazíts, szaros, engedelmeskedj,
taknyos, ezeket hajtogatom felváltva
magamban és nem csinálok semmit,
nem mozdulok, az nem az én kezem,
ami mozdul, nem az én tenyerem, ami
izzad, ami végigsimít nővérem arcbőrén,
hogy lucskos lesz tőle a katalógus papírja.
