(akinek kalapács van a kezében, mindent szögnek néz)

nálunk mindenki orvos, bár apa
csak műkedvelő. de ha kedve tartja,
meggyógyítja a napkeltét vagy egyenesre
kalapálja a piros fazék megtörött szívritmusát,
bár anya nem mindig nézi jó szemmel
a praktikáit, de aztán ráhagyja úgyis.
tegnap fájt a torkom, mintha egy elöregedett
kéz szorongatta volna folyton, akkor
konzíliumot tartottak fölöttem. anya azt mondta,
várjuk meg, amíg a nővérem megérkezik,
apa azonban gyors beavatkozást javasolt,
és megint neki lett igaza persze. asztalnál
ültünk, ő fölpattant, lefektetett, és mustárt
kent a torkomra, mert hogy nincsen méz.
az a kéz, magyarázta, ebbe is beleragad majd,
ha ügyesek vagyunk. a kanalat, amivel
rákente, a kukába dobta, jobb az óvatosság.
legóztam aztán aludni kellett, amikor fölébredtem,
mustáros volt a kezem, de nem tűnt öregnek.